„A kiszolgáltatottságnak itt nyoma sincsen”
„Ha valaki mozgássérült, az nem jelenti azt, hogy a méltóságát és az önállóságát félre kell tegye” – mondja Szvitil Ila (képünkön), aki 18 éve lakik a Silóban. „Mindenki az állapotának megfelelő segítségben részesül, nincs senkire semmi ráerőltetve, csak abban nyújtunk segítséget, amit a lakó kér, ami ahhoz szükséges, hogy önállóan tudjon élni” – teszi hozzá Bereczk Judit, a Lakóotthon és Átmeneti ház szakmai vezetője.
A napokban elhunyt dr. Gadó Pál intézmény-alapító szemléletének lényege, hogy ne a segítő mondja meg, mit kell tenni, hanem az itt lakó arra kérhessen segítséget, amire valóban szüksége van, mert így a kiszolgáltatottságnak nyoma sincsen. A gondozók és az ellátottak között tehát csapatmunka zajlik Piliscsabán – meséli Szvitil Ila a Gadó Pál örökségének tekinthető „Önálló élet mozgalom” alapját.
A segítő munka már jóval a Siló alapítása előtt elkezdődött a településen. A sárgatornyos mesebeli épület régóta a telken áll: a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesületet (akkor még Nőegylet) 1924-ben alapította Pauer Irma klotildligeti házában. A diakonisszák a község hátrányos helyzetű családjainak, sérült gyerekeinek segítettek itt. Sérült gyermekeket gondoztak és az evangélikus gyülekezetben vasárnapi iskolát tartottak. 1951-ben feloszlatták az egyesületet. 1990-ben visszakapta az egyesület a területet, – amit az államosítás éveiben az evangélikus egyház gondjaira bízott – ekkor kezdett itt dolgozni dr. Gadó Pál, aki az általa már külföldön látott, Önálló Élet Központot álmodta meg a telekre, amely egyszerre ad lakhatást, munkahelyet és rehabilitációra lehetőséget a sérült embereknek.