Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: B. Pintér Márta. Fotó: internet
Több mint 150 esztendeje indult el a március első péntekén tartandó világimanap, amelynek liturgiáját idén kubai nők keresztény közössége állította össze. Kezdetben kanadai és amerikai asszonyok kezdtek könyörögni saját lelkészeikért, gyülekezeteikért, ám hamar felismerték, hogy Krisztus népének mindenütt, határokon átívelve is szüksége van a megújulásra, erősödésre a hitben, a keresztény testvérek támogató szeretetére.
Március 4-én a legkisebb keresztény közösségek tagjai is átélhetik az összetartozás lélekemelő örömét, azt, hogy Krisztusban egy világméretű családhoz tartozhatnak. Ahogyan az idei istentisztelet liturgiáját összeállító karibi asszonyok megfogalmazták: „Maga az Úr hív bennünket, hogy az imádkozás által közösségbe kerüljünk ővele. Ugyanakkor arra is bátorít, hogy felebarátaink iránt felelősséget érezzünk, értük könyörögjünk, s így megtapasztaljuk Isten gyermekeinek egész világot átölelő hatalmas egységét.”
A különböző generációkat képviselő nők egy-egy jellegzetességet emeltek ki Kuba történelméből, földrajzi adottságaiból, illetve a mindennapi életből. A legmegrendítőbb mégis a legidősebb korosztályt jelképező asszony volt, aki Bibliával a kezében vonult be az istentiszteleti helyiségbe. Az ő generációja őrizte meg a Szentírást, és tartott ki hűséggel keresztény hite mellett a kötelező ateista ideológiával szemben a kommunista rezsim évtizedei alatt.
A témáról bővebben olvashatnak az Evangélikus Élet 2016. március 6-án megjelenő számában. (Evangélikus Élet magazin 2016/9. – 5. oldal)